Megújuló energiaforrások:
A megújuló energiaforrások, energiahordozók legfőbb jellemzője, hogy forrásuk nemhogy nem csökken a felhasználásuk alatt, hanem folyamatosan újra is termelődik, s ezalatt sem a jellegében, sem a minőségében számottevő változás nem történik.
Megújuló energia típusok: vízenergia, biomassza, napenergia, szélenergia és geotermikus energia.
Fontos kiegészítés, hogy ezeknek az energiaforrásoknak a megújulása emberi időléptékekben értendő. Azt is lényeges kiemelni, hogy maga a megújulási képesség nem feltétlenül jelenti az emissziómentes, környezetbarát működést.
Vitathatatlanul legnagyobb előnye, hogy nem kell tartani a készletek kiürülésétől, s többségük ártalmatlan az élőlényekre és az természetre egyaránt. Nincsen káros anyag, gáz és egyéb melléktermék kibocsájtásuk sem. Hátrányuk viszont, hogy nem lehet bárhol és korlátlan mennyiségben alkalmazni őket, a helyi adottságok korlátot szabhatnak a felhasználási lehetőségeknek.
Toxicitás:
A toxicitás kifejezés mérgezőképességet jelent. Toxicitás esetén bizonyos hatóanyagok különböző okok miatt egészségkárosító hatásúvá válnak.
Vízi életközösségeknél pl. azoknak a vízminőségi jellemzőknek az összességét értjük toxicitás alatt, melyek az adott ökoszisztéma életminőségét gyengítik, csökkentik, súlyosabb esetekben pedig teljesen meg is szüntethetik.
A lebontási folyamatok által vagy más módon a vízbe kerülő mérgező anyagok hatásaitól képes egy korábban egészséges élővilág vize mérgezővé, azaz toxikussá válni. Ennek mérésére biológiai tesztmódszereket fejlesztettek ki.
Környezeti toxicitás:
Bizonyos mérgező anyagok vagy káros folyamatokat elindító tevékenységek (pl. vegyi anyagok, génmódosított növények bevezetése stb.) által gyakorolt negatív hatás a környezetre, az élőlényekre, az emberi szervezetre.
Ökotoxikológia:
Hibrid tudományág, az ökológia és a toxikológia együttes szempontjainak megfelelően vizsgálja az anyagok – különösen a vegyi anyagok – káros hatásait a környezet és a közegészségügy vonatkozásában.
Víz fertőtlenítése:
A víz fertőtlenítésére különféle megoldások és eljárások léteznek, melyek mindegyikének célja, hogy a kórokozó mikroorganizmusokat kiirtsa, a vizet emberi fogyasztásra alkalmassá tegye.
Szmog:
A szmog, mint légköri jelenség, lényegében egy olyan füstköd, amely a környezetszennyezés miatt alakul ki.
Kedvezőtlen meteorológiai együtt hatások következményeként képződik, ahol a szilárd légszennyező anyagok felületén elszaporodhatnak a toxikus (mérgező) gázok. Ezt a folyamatot felerősíti a szinergizmus (két vagy több hatóanyag együttes, egymást erősítő hatása).
A szmognak két fajtáját különböztetjük meg, az egyik az időjárási tényezőktől, a másik a földrajzi körülményektől függő szmog.
A szmog megelőzésére rendkívül hatékonynak bizonyultak a biztonsági óvintézkedések: a szabályozott és csökkentett autóhasználat, illetve katalizátorok, kötelező szűrőberendezések használatának bevezetése.
Üvegházhatású gázok:
A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok azok a hosszú hullámú (infravörös) sugárzásokat részlegesen elnyelő gázok, melyek metán, szén-dioxid, nitrogénoxid, vízgőz és halogén tartalommal rendelkező szénvegyületek (CFC).